Harminc esztendő

egy ember és egy intézmény életében is hosszú idő.

A Hatvani Galéria országos kiállításainak gyökerei 1974-re nyúlnak vissza, amikor is a Képzőművészek Szövetségének egyetértésével Moldvay Győző, a galéria alapítója meghirdette a Magyar Tájak Országos Tájfestészeti Biennálét.

A műfaj iránti érdeklődésnek köszönhetően akkor közel hatvan, ma több, mint száz művész küldte el munkáit.

Már az első országos kiállításon arany, ezüst és bronzdiplomát vehettek át a művészek a nyitó ünnepségen.

Az első arany diplomát Szurcsik János és Borsos Miklós kapta.

Díjat alapított Heves Megye Tanácsa és Hatvan Város Tanácsa is, melyet azóta a jogutód rendszeresen kiad a biennálék alkalmával.

Az országos kiállításokat üzemek, vállalatok; ma szövetkezetek, kft-k, alapítványok támogatják.

Az 1976-os Magyar Tájak országos kiállítás új alapokat teremtett.

A Magyar Tájak biennálé anyagát az indulás óta hosszú éveken át fogadta a Magyar Nemzeti Galéria is.

A páros években meghirdetett Magyar Tájak kiállítást az 1977-ben (páratlan években) útjára indított Arcok és Sorsok Portré Biennálé váltja.

30 esztendeje november utolsó szombatján Hatvan Város jelentős művészeti eseménye az országos tárlatnyitó ünnepség. A város fogadja a magyar képzőművészeti élet kiemelkedő egyéniségeit, a legjobbnak ítélt alkotások díjazásban részesülnek.

Évről évre katalógus őrzi a bemutatott művek kiválóságait, így van ez 30 év múltán is.

Hatvan és környéke, s hazánk művészetszerető közönsége az évtizedek alatt több száz képzőművész több száz alkotását őrizheti meg emlékezetében.

A számok tükrében:

30 év – 30 országos biennálé, 242 egyéni díj, köztük 50 aranydiploma – több tízezer tárlatlátogató.

30 esztendő aranydiplomásai a Biennálét követő esztendőkben önálló tárlattal mutatkoztak be a műértő közönség előtt.

A 30. évben meghirdetett biennálé arany diplomáját a Szolnoki Művésztelepen elő Fazekas agdolna festőművész kapta, kinek alkotásait évtizedeken át csodálhattuk, s csodáljuk ma is.

A galéria történetében a biennálék sora nagy jelentőségű.

A képzőművészet iránti elkötelezettségének, kiváló szakmai munkájának köszönhetően méltán vált elismertté a hazai művészeti életben, s nemzetközi szinten egyaránt. Néhány esztendővel ezelőtt egy angol nyelvű kiadványban örömmel olvashattunk az itt folyó művészeti nevelésről, az évtizedes hagyományokról.

Az intézmény jelenlegi munkatársaként, s húsz esztendőn át vezetőjeként méltán remélhetem, hogy a Moldvay Győző  által alapított galéria tovább folytathatja évtizedes hagyományait.

Matiszlovicsné Horváth Éva